Táncosaink

Czank Csenge Dorka - táncos, Regös Táncegyüttes

Számomra a Regös az a hely, ahol először egy közösség tagjának éreztem magam. Először csak egy olyan hobbinak indult, amit a nővérem javasolt, hogy mindenképp kezdjek el, mert nagyon jó lesz, és hát igaza lett. Majd ez a hobbi szépen lassan szenvedéllyé vált, és ezzel együtt az életem részévé. Ahogy nőttünk fel, úgy lett egyre nagyobb az igény, hogy a próbákon kívül is találkozzunk. Így, amellett, hogy hétről hétre sajátítottuk el az egyes falvak/tájegységek táncait, és megismerkedtünk a hagyományaikkal, kultúrájukkal, egy nagy közösséggé kovácsolódtunk össze.

Hálás vagyok, hogy része lehetek ennek az együttesnek, ami szívvel-lélekkel őrzi a hagyományok lángját, mely összeköti a múltat, a jelent és a jövőt.

Czank Regina - táncos, Regös Táncegyüttes

Amit a Regöstől kaptam az elmúlt 20 évben: a heti testmozgásaim, a hobbim, az első színpadi szereplésem, az első "ottalvós" tábori élményem, az első táncházam, az első bódult pillanatom, a valahová tartozás élményem, a legmélyebb barátságaim és a Szerelmem. Köszönöm.

Dakó Zsanett - táncos, Regös Táncegyüttes

Melegség tölti el a szívemet, ha az együttesre gondolok… a Regösség. Ez az, ami a hétköznapi életben barátságot, a próbateremben, színpadon pedig egységet, összetartást ad. Mindenki a saját kis valóságából megérkezve a próbateremben része lesz ennek az egységnek. Egy dallam, egy ritmus, egy lendület… Pont, mint egy táncoló pár, akik szorosan összekapaszkodva, szavak nélkül bíznak egymásban, tartják egymást, hogy egy szépen forgó egységet alkossanak. 

Ezek vagyunk mi is. Egy szavak nélkül összetartó, együtt forgó, lendületes egység.

Dóka Ármin - táncos, Regös Táncegyüttes

Néha, mikor úgy érzem, vissza kellene találnom a legjobb önmagamhoz, arra gondolok, milyen vagyok, mikor a Regössel vagyok. Mindenki szeretne tartozni valahová, a táncegyüttesünk pedig erre egy egész csomagot adott nekem: a magyarság páratlanul színes és kifejező népi kulturális örökségének megismerése, valamint a művészetek és a mozgás iránti általános lelkesedésem kialakulása által tágabb, a csoporttársaimmal formált közösség révén pedig szűkebb értelemben is biztos helyem lett a világban.

Számomra ezen közösség és az egyén harmóniájáról szól az egész Regös-élmény, akár maga a tánc. Helye van mindannak, amikor mindenki egyszerre mozdul egy megkötött táncfolyamatban, mind a játékos improvizációnak. A Regös ebben páratlanul erős – néha a próbateremben egy pillanatra megállok, és örömmel nézem, ahogyan a millióféle dolog iránt érdeklődő, megannyi egyéni örömöt és gondot megélő csoporttársaim arra a pár órára "üzemmódot váltanak", és mindannyian a közös munkára összpontosítanak. A következő pillanatom 16 éve ugyanaz: mosoly, elismerő bólintás, és már állok is vissza közéjük táncolni.

Dóka Domonkos - táncos, Regös Táncegyüttes

A Regösben táncolni nekem nemcsak egy hobbi, hanem fontos része az életemnek. Kiskoromban, mivel a bátyám is itt táncolt, nekem sem volt kérdés, hogy csatlakozzak-e a táncműhelyhez, és örülök, hogy így volt. 

Nemcsak a néptáncot szerettem meg, de ennek hála ismerhettem meg a legjobb barátaimat is. A próbákra egy nehéz hét után is jó bemenni, mert a légkör elég családias, és amellett, hogy jól érezzük magunkat, még táncolunk is. A fellépésekre, amikből az évek során nem volt hiány, általában jó korán, időben megérkezünk, és sokszor maga az utazás miatt is megéri elmenni. A táborokból ugyan fáradtan és rokkantan, de mindig szép emlékekkel jövök haza. Ezek mellett a hagyományaink, mint például a karácsonyi vacsora vagy a húsvéti locsolás, is szebbé teszik nálunk az életet. 

Örülök, hogy ebből a 25 évből 12-nek én is részese lehettem, és remélem, még sokáig az is leszek.

Fáczán Domán András - táncos, Regös Táncegyüttes

Sokszor gondolkozom azon, mennyire szerencsésnek mondhatom magamat, hogy megismerkedtem a néptánc, népzene világával. Ez nem csupán a mozdulatok művészete, ez egy közösségi élmény, mindenkit bátorítok, és jó szívvel ajánlom ennek a világnak a megismerését. "Egy csárdában is könnyen el lehet veszni, itt egy csárdával rögtön egy egész Kárpát-medencét felölelő helyre betérhetsz."

Gyertyás Réka - táncos, Regös Táncegyüttes

Életem nagyobb részét a Regös Táncműhely tagjaként töltöttem. El sem tudom képzelni, hogy ne legyek részese ennek az összetartó közösségnek, hiszen a legrosszabb napból is a legjobbat tudja varázsolni, amikor megérkezem próbára a táncostársaim, barátaim körébe. A fellépések előtti izgalom, a sikerek öröme és a közösen átélt pillanatok mind-mind összekovácsoltak bennünket. Nekem a tánc a szabadság maga, amelynek csak a hozzá tartozó gyönyörű muzsika szabhat határt. Az a kiscsőszi, átmulatott éjszaka megerősíti, mit jelent számomra a tánc szabadsága, amikor csukott szemmel jártuk végig a palatkai rendet. Tökéletes példája annak, hogyan fonódik össze a zene, a tánclépés és az azt eljáró táncos.

Kárpáti Anna - táncos, Regös Táncegyüttes

Bár nem tartozom az igazi régi Regös "motorosok" közé, 20 év után próbákra járni nekem is mindig olyan, mint egy hazatérés. Első osztályos, ŐsRegés korom óta koptatom a karaktercipőket töretlenül. Bár itt-ott változott az összetétel, a csapatszellem, az összetartozás mindig ott volt a levegőben a próbákon és azokon kívül is. Minden vidám köszönés, minden összemosolygás, minden lelkes beszélgetés annak a tűznek a lángja, amelyet a néphagyomány közös szeretete fűt. Ezt a tüzet Kriszta és Jani rakta – még amikor nekünk csak Kriszta néni és Jani bácsi voltak – és azóta is őrizzük. Köszönöm nektek a meleget, a fényt, amelyet ez a tűz ad nekem a mindennapokban. 

A tűz körül, a Regös családban pedig nemcsak igaz barátokra, hanem a saját kis családomra is leltem. A tűzről pattant szikra, a kislányunk, már csaknem másfél éves. Még alig tanult meg járni, de már ő is táncol. Szívből remélem, hogy át tudjuk neki adni ezt az érték-csokrot amit mi kaptunk, és ő is megtapasztalja majd, milyen a Regös család tagjának lenni.

Krizsák Gergő – táncos, Regös Táncegyüttes

Ha bárki megkérdez, nem nehéz a Regösről beszélnem, hiszen szinte itt nőttem fel. Az egyik első bázisa volt az életemnek, ahova mindig nyugodtan fordulhattam. Nem szeretnék nagyon szentimentális lenni, de a mozgás szeretete, a tánc, a közösség ereje és a barátságok, amik itt köttettek, szerintem már mindenhova elkísérnek, akármerre is folyjon az életem.

A próbák ritmust hoztak az életbe, és persze volt, amikor nagyon fárasztó volt, nem tagadom, de minden jóért dolgozni kell kicsit az életben. A fellépések pedig megkoronázták az addig befektetett munkát, hiszen mindig is élmény volt egy egész napot együtt tölteni a csapattal, és a színpadon "bulizni egyet", hiszen akkor már nem kellett soha a folyamattal vagy a lépésekkel törődni.

Úgy éreztem mindig magam, mikor fent álltam a fényben, mintha csak mi lennénk az előadóteremben, ebben a beszűkült, örömteli tudatállapotban. A közönség mintha ott sem lett volna, csak mi és az a boldogság, amit csak a hasonló helyzetben már járt emberek tapasztalhattak.

Mit közvetít nekem a néptánc?

Egy fogódzkodó a régi idők emberéhez, még akkor is, ha személyesen nem találkozunk velük, de az ő mozgásformáik, gondolkodásuk az önfeledtségről átjön a táncukból és a kultúra fennmaradt elemeiből.

A Regös Táncműhelyhez való tartozást tényleg úgy tudnám leírni, mint egy családhoz való kötődést. Vannak hihetetlen magasságai, és persze néha zsörtölődés is volt, pont ahogyan egy családi viszonyban, de ez teljesen elfogadható, hiszen az emberi kapcsolódás mindig bonyolult, akármilyen közeget is vizsgáljunk a világon.

A néptánchoz köt a társaság és a mozgás szeretete. Plusz, hogy újra és újra "legyőzzem magam", és elmondhassam minden alkalommal, hogy "még ezt a lépést is sikerült megcsinálnom szépen, harmonikusan a párommal".

Lantos Boglárka – táncos, Regös Táncegyüttes

Hatéves korom óta a Regös Táncműhely tagja vagyok, és azóta is meghatározó része az életemnek. Nemcsak táncolni tanultam meg, hanem itt kaptam az értékrendem fontos alapjait is. Az együttesben olyan barátokra leltem, akik mindig mellettem állnak. A közös élmények rengeteg boldog pillanatot adtak nekem az évek során. A néptánc ma is szerves része az életemnek, és ezt ennek a közösségnek köszönhetem. A tánc szeretete összeköt minket, szavak nélkül is összhangot teremt közöttünk. Ez az összetartozás érzése az, ami igazán különlegessé tesz minden egyes pillanatot.

Légrádi Norbert – táncos, Regös Táncegyüttes

Az én történetem a Regös életében nem nyúlik vissza hosszú időre, de e rövid idő alatt is az életem elválaszthatatlan részévé vált a Műhely. Az évek alatt nem csak az elsajátított táncok, koreográfiák jelentették egyetlen kapcsolatomat a Regössel, hanem megannyi barátra is szert tehettem az eltelt idő alatt. A próbák, de legfőképpen a fellépések, a táborok hangulata megérne egy külön fejezetet, de mindegyikben érezhető az a mással össze nem hasonlítható "Regös-életérzés". Az eltelt idő alatt számtalan nagyszerű szakmai táborban, illetve rangos versenyen vehettem részt, amelyeken szép eredményeket érhettünk el. A Regös tagjaira nemcsak próbák alatt, hanem a mindennapi életben is számíthatunk egymásra, legyen szó bármilyen munkáról, vagy akár egy közös társasozásról.

Ha valaki néptáncol huzamosabb ideje, annak a tánc már nem csak a próbák idejére korlátozódik. Beszövi egész életét, néptáncosként él, néptáncosként gondolkodik, akár az öltözködési stílusában is megjelenik a néptánc, a népi kultúra által közvetített értékrendszer.

Mindamellett, hogy aktív tagja vagyok a Regös munkájának, igyekszem a próbákon kívül is hasznos tagja lenni a műhelynek, legyen szó a hagyományos táncházaink előkészítéséről, lebonyolításáról, vagy akár a Legénycéhünk munkájának elősegítéséről.

Nágel Anna – táncos, Regös Táncegyüttes

A néptánc világa már általános iskolás koromban magával ragadott. Mint minden kislányt, engem is a pörgős szoknya és a színes szalagok varázsoltak el először. Az évek múlásával egyre csak nőtt az érdeklődésem a paraszti kultúra iránt. Szivacsként gyűjtöttem magamba minden apró tudásmorzsát. Korán eldőlt számomra, hogy a néptánc nem csak hobbiként lesz jelen az életemben. A tánc egy olyan batyut adott számomra, amely egy életen át el fog kísérni, a személyiségem egyik legmeghatározóbb formálójává vált.

A Regös Táncműhely próbatermébe 2021 őszén léptem be először. Az együtteshez a szerelem és a Győrben elkezdődő egyetemi tanulmányaim sodortak. Az együttesben egy igencsak sokszínű, befogadó csoportra, valamint elkötelezett, nyitott együttesvezetőkre leltem. Az elmúlt év számomra kedvenc alkalmai az Aurora Folkglamour előadások voltak, ahol dramatikus megfogalmazással, balladafeldolgozásokkal színesíthettük repertoárunkat.

Nagy Zsófia Beatrix – táncos, Regös Táncegyüttes

"A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!" Ez a Sebő Ferenc-idézet jut eszembe mindig, ha a néptáncra gondolok. Óvodás voltam, mikor az első alkalommal magamra húztam (valójában anyukám adta rám) a kékfestős szoknyácskát, és igyekeztem a többi ovis társammal egyszerre lépni egyet jobbra, majd egyet balra. Ekkor kezdődött ez a szerelem, amely a mai napig tart. Váltották egymást az iskolák, barátok, kapcsolatok, hobbik, de egy dolog megmaradt: a néptánc és a Regös. Átjárja a mindennapjaimat, az életemet, és még a személyiségemet is, mert szinte minden nap valahogy a világ tudtára adnám, hogy néptáncos vagyok, és Regös vagyok. S mikor próbára járok, akkor valójában hazajárok. És ezt az érzést nem adnám semmi pénzért sem. Regösségünkre!

Pécsi Barnabás – táncos, Regös Táncegyüttes

Amióta az eszemet tudom, néptáncolok. Először a testvéremnek köszönhetően ismerkedtem meg a néptánccal. Hat éves koromban voltam először néptáncpróbán, még óvodában, már akkor is a Regösben. Ha megkérdeznék tőlem, hogy mit jelent nekem a Regös, valószínűleg azt válaszolnám, hogy ők a második családom. Velük nőttem fel, és a mai napig rengeteg időt töltök el velük. Bejártuk az egész országot közösen, és megnyertünk minden elismerést, amit csak lehet. Azonban a számomra legfontosabbak azok az életre szóló barátságok és élmények. Hálás vagyok mindenért, amit itt a Regösben kaptam, és ezért a felejthetetlen 13 évért!

Schofhauser Gerda – táncos, táncoktató, Regös Táncműhely

A legjobb barátnőimet is a táncnak köszönhetem, Beba és Orsi személyében. Egyik kedvencem egy Batyu táboros élmény, ahova már felnőttként mentünk négyen, Lufival kiegészülve. Egy kis Maruti, rengeteg csomaggal, ahova már egy tűt se lehetett volna betenni. Az egész hetet végigpróbáltuk, este pedig a táncházban mulatoztunk. Sosem fogom elfelejteni ezt az élményt!

Sulyok Viktória Kinga – táncos, Regös Táncegyüttes

Már közel húsz éve tagja vagyok a Regös-családnak, így nagyon nehéz szavakkal megfogalmazni, hogy mi köt ide, mit jelent nekem a Regös Táncműhelyben táncolni, ebbe a közösségbe tartozni. Kapcsolatom a tánccal, a Műhellyel már nagyon korán kialakult, melyet keresztanyámnak köszönhetek, aki a Táncműhely egyik művészeti vezetője. A Regös Táncműhely szerepe az életemben nemcsak a próbák idejéig tart, hanem végigkíséri egész életemet. Nagyon sokat köszönhetek a Műhelynek, mivel a majdnem húsz év alatt 100%-osan jelen voltak, végigkísértek mindenben. Őszintén kijelenthetem, hogy ők a második családom.

A néptánc, a magyar kultúra szeretete mellett a Regös megtanított arra, hogy soha ne adjam fel, legyek kitartó és alázatos. Számomra a néptánc nemcsak egy műfaj vagy hobbi, hanem magában foglalja a családot, barátokat, szerelmet. Mindig nagy örömmel veszek részt a próbákon kívüli tevékenységekben, mint például az előadások és táborok.

Megtisztelő, hogy többször is megkértek kisebb csoportok oktatására táborokban, melyet mindig nagyon szívesen vállaltam, hiszen ez valahol egy megerősítés nekem, bizalom, hogy amit oktatóimtól tanultam, azt átadhatom a fiatalabb generációknak. 

Amellett, hogy megtanulunk "néhány" lépést és előadjuk, hogy másoknak ezzel örömet szerezzünk, valamint ápoljuk a hagyományt, sokkal fontosabb a mögöttes tartalom, ami az egész mögött lakozik.

Regös táncosnak lenni nekem egyet jelent az élettel. Örülök és hálás vagyok, hogy általa mindig van hova tartoznom.

Szabó Luca – táncos, Regös Táncegyüttes

A Regös Táncegyütteshez később csatlakoztam, de már az első pillanattól éreztem, hogy itt van a helyem. Nem volt könnyű beilleszkedni egy összeszokott csapatba, de a közösség ereje, a közös munka és az együtt megélt élmények gyorsan áthidalták ezt. A próbákon mindig történik valami, ami előrevisz – egy jó szó, egy közös nevetés, vagy az a büszkeség, amikor egy nehéz koreográfia végre összeáll. A fellépések, az utazások és az itt született barátságok mind olyan élmények, amelyek visszaadják a befektetett energiát.

Amikor táncolok, azonnal felszabadulok, eltűnik belőlem minden feszültség.

A Regös több mint egy táncegyüttes – egy hely, ahol a közös munka, a támogatás és a barátság visz előre. Itt senki sincs egyedül: ha valakinek nehézsége van, mindig lesz, aki mellé áll, akár a próbateremben, akár azon kívül. Regös táncosnak lenni büszkeség, mert nemcsak táncolunk, hanem olyan közösséget építünk, amely egy életen át elkísér mindenkit.

Szép András – táncos, Regös Táncegyüttes

Az életemben a néptánc az egyik legalapvetőbb kikapcsolódási forma. Olyan közösséget teremt, akikkel közösen élhetem meg az örömömet és a búmat egyaránt. A néptánc által ismertem meg a legjobb barátaimat, találkozhattam és tanulhattam adatközlőktől, és olyan emberekkel is összesodort az élet, akiket a világ másik feléről a magyar néptánc és népzene szeretete hozott haza. A fellépéseken, táborokban és a táncházakban mintha mindenkivel régi ismerősök lennénk, mert a néptánc révén egy nagy közösségbe tartozunk. Ez a közösség, aminek mindannyian részesei vagyunk, egyfajta élő hagyományként nemcsak összeköt a múltunkkal, hanem irányt mutat a jövőre nézve. Számomra a néptánc nyitotta meg azt a világot, hogy felfedezzem a néprajz más ágait, és akár hajnalokig gyűjtéseket bújva, különlegesebbnél különlegesebb felvételekről lessek el egy kis részletet abból, hogy hogyan mulattak az elődeink. Ugyancsak a néptánc indított el a zenélés útján, hogy akár én magam is képes legyek a táncos barátaimnak húzni a talpalávalót, vagy egy kedves nótát egy átmulatott éjszaka folyamán.

Szép Luca – táncos, Regös Táncegyüttes

Lassan 20 éve néptáncolok. Nem a Regös Táncműhelyben kezdtem a pályafutásomat, még óvodában találkoztam a néptánccal, népi játékok formájában, majd általános iskola alsó tagozatában csatlakoztam a Regös Táncműhely akkori Rege csoportjához. A néptánc nekem az a hobbi, ami nemcsak a mozgás örömét, hanem az emlékeket, az élményeket és a barátságokat jelenti. Azt a sok közösen megélt és átélt pillanatot, amit a néptáncnak köszönhetően megtapasztalhattam. Azokat a barátságokat, amik itt köttettek, vagy itt folytatódtak. A néptánc a biztonság a rohanó hétköznapokban – akkor is ez volt, amikor középiskolában a témazáró dolgozat miatt aggódtunk, akkor is, amikor az egyetemi vizsgák okozta stresszből akartunk szabadulni, és most, felnőttként is, amikor a munka, a mókuskerék és az a rengeteg teendő betemet minket. De szerencsére a néptánc mindig itt volt, van és lesz is, hogy menedéket nyújtson.

Takács Marcell Péter – táncos, Regös Táncegyüttes

Minden együttesben van egy táncos, aki úgy kezdte, hogy ő nem fog néptáncolni, na, ez vagyok én. Az NKK 4. osztályos, frissen érkezett kisdiákjaként kerültem az együttes közelébe. Kriszta, aki akkor osztályfőnököm volt, invitált a nyári táborba. "Gyere, meglátod, jó lesz!" Húztam a számat, de egy kis szülői noszogatásra beadtam a derekam, hogy miért is ne, plusz egy tapasztalat. Nem bántam meg, életem egyik legjobb döntése volt. Azóta rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam: szólótáncversenyek, turnék, gálák, minősítők – ezek mind-mind hozzáadtak az életemhez. Ha a Regösre gondolok, a következő jut eszembe: egy hatalmas, befogadó család, amelynek ajándék és egyben felelősség a tagjának lenni.

Barátaink

Bella Péter – népzenész

2007. június 23-án találkoztam először a Regös Táncműhellyel. Három nappal korábban megkaptam a "hangzó anyagot", hogy megtanuljam, majd Győrben csatlakoztam hozzájuk, és innen Keszthely felé vettük az irányt. Első pillanattól fogva olyan érzésem volt, mintha egy nagycsalád része lennék. Azóta minden évben van közös programunk, főként a tánctáborokban, de fesztiválokon is szoktam kísérni a táncosokat. Minden évben szívesen megyek, hiszen mindig vannak régi barátok, de mindig sok új táncos is van a táborokban.

A tizenöt éves jubileum egy fantasztikus ünnep volt. Egy fergeteges műsorral készültünk, és a táncosok között olyan régi ismerősöket is felfedezhettem, akiknek már a fiatalabb testvéreik is a színpadon voltak, hiszen az idősebbek nyomdokaiba léptek.

Ha egy mondatban kellene kifejeznem, mit jelent nekem a Regös Táncműhely, azt mondanám: ez egy olyan közösség, amelyhez mindig öröm visszatérni, és ahol az ember sosem érzi magát idegennek.

Kedves Regös Táncműhely!

Hálás vagyok, hogy annak idején engem hívtatok zenélni. Az együtt töltött évek, a közös élmények és az összetartás mind-mind felejthetetlen emlékek. Bízom benne, hogy még sok évfordulót és szép pillanatot ünnepelhetünk együtt!

Bognár Edit – a Győri Nádorvárosi Ének-Zenei Általános Iskola korábbi igazgatóhelyettese

Büszkén mondhatom el, hogy az elmúlt 25 évben figyelemmel kísérhettem
a Regös Táncműhely tevékenységét. Az egyik táncpedagógus és alapító (Vrábel-Vehrer Krisztina) a férjével (Vrábel János) nagyot mert álmodni. A Kálvária utca öreg falai között felcsendültek a népdalok, megszólaltak a népi hangszerek.

A kisdiákok megismerték a magyar néptánc világát, az ősi hagyományokat, hazánk és a Kárpát-medence egyes tájegységeinek táncait. Elsajátították, megtanulták azt a mozgáskultúrát, melyet több évszázadon keresztül a magyarság átörökített az egymást követő generációknak. Természetesen a táncok mellett betekintést nyertek az egyes viseletek motívumvilágába is. Így évről évre oly kincs birtokába kerültek, melyet mind a mai napig féltve őriznek. Ezt bizonyítja az is, hogy a Táncműhelyben öt csoport működik a legkisebbektől a ma már felnőtté vált táncosokig bezárólag, mert "A tánc felemel, erőt ad, gyógyít, és közel visz a szívekhez".

Fokos zenekar

A Fokos zenekar és a Regös Táncegyüttes barátsága szinte egyidős a zenekarral, azaz több mint tizenöt évre nyúlik vissza. A Batyu tábor fiatal, szárnyukat próbálgató zenészei Zentagunarason ismerkedtek meg a csókai Vrábel Jani és felesége, Vrábel-Vehrer Krisztina táncosaival. Hasonló korosztály, hasonló lelkület, szenvedély, a néphagyomány iránti fiatalos, őszinte szeretet és elkötelezettség. Máig elevenen él bennünk a Batyu hajnalig tartó táncházainak, önfeledt nótázásainak, mulatságainak, a reggel néha nehezen induló, traktorral közlekedős, izzadt pólós, de rendkívül hasznos táncpróbáinak emléke. Igazi értékközösség lettünk. Megtapasztaltuk, hogy nem számít a határ, a távolság, csak a közösen rezdülő lélek.

Az évek során finnországi turnéra kísértük a táncegyüttest, megismerkedtünk a fiatalabb nemzedékkel is, barátságunk elmélyült. Kísérőzenekar lettünk a táncegyüttes sokorópátkai, majd kiscsőszi táborában, táncházakat, legényavató mulatságot muzsikálunk, színpadi produkciók zenei kíséretét biztosítjuk számukra évek óta. Eltelt több mint tizenöt év, mi pedig továbbra is itt vagyunk egymásnak.

A Batyu tábor főként tizenéves, a pillanatnak élő fiataljaiból felnőttek lettek, akik a korral nem veszítették el a régi lelkületet, sikeresen átmentették, élethelyzetükhöz alakították. Sokan közülük máig aktív tagjai a Táncműhelynek, a többiek, ha nem is a táncházban és a színpadon, de továbbviszik az értékrendet. Közben felnőtt egy újabb nemzedék, akik mindezt most teszik magukévá, Kriszta, Jani és a többiek pedig biztosítékai annak, hogy a múlt, a hagyományok, az ősök tiszteletén alapuló, közösséget, nemzettudatot építő és megtartó értékrend továbböröklődik.

Megtisztelő, hogy ennek a folyamatnak a részesei lehetünk. Isten adjon erőt, kitartást a Neki is bizonyosan tetsző munkátokhoz, tartson meg Titeket és a barátságunkat örökre!

Gellért Tünde - táncpedagógus

A Regös Táncműhely magával ragadó, valódi katarzist előidéző, varázslatos előadását "A mi Diótörőnk" című táncmesejátékunk készületei alatt ismerhettem meg. Nehéz leírni azt az energiát, lelkesedést, szakmai alázatot és összetartást, ami árad ezekből a tiszta lelkű gyerekekből és fiatalokból. Ezt mindenkinek látnia és átélnie kellene! Olyan értéket képviselnek, ami hazánkban már igen ritka, utánozhatatlan és egyedi. Ők nemcsak énekelnek és táncolnak, őrizve és védve legszebb hagyományainkat, hanem élik is minden pillanatát, ezért maradnak hitelesek mindenki számára.

Igaz szeretettel és barátsággal kívánom, hogy ez a harmónia még nagyon sokáig megmaradjon, amíg lehet, kitartson!

Boldog születésnapot kívánok a Regös minden táncosának és tanárának!

Putz Katalin - néptáncpedagógus, Csobolyó Táncegyüttes

Ami először eszembe jut róluk, hogy sokfélék és mégis egységesek. Minden csoportjuknak megvan a saját arculata, minden szólistájuknak a saját karaktere. Megőrzik az egyéniségüket, egyediségüket úgy, hogy egy nagyon erős közösséghez tartoznak. A Regösök olyanok, mint egy virágos rét. Színesek, sokfélék és mégis igazi harmóniában léteznek együtt. Nincs bennük semmi mesterkéltség, a mai világban oly divatos manír, műviesség. Természetesek, a kicsik gyermekesek, a nagyobbak fiatalosak. Hihetetlen a lendületük, ami a színpadi előadásokban is megmutatkozik. Jó őket nézni, mert messziről látszik, hogy erős, összetartó közösség az övék. Így maradhattak meg a nehézségek között, amikor több néptáncegyüttes is tönkrement szűkebb és tágabb környezetükben. Ha most valaki megkérdezi tőlem, melyik műhely működik jól Győrben, nekem az elsők között ők jutnak eszembe. Természetesen egy közösség sikere mindig azokon a lelkes vezetőkön múlik, akik időt, energiát nem sajnálva dolgoznak a közösség összetartásán.

Krisztának és Janinak a szűkebb családján kívül egy nagyon népes család is jutott – a Regösök. Akik segítik őket a vezetésben, ők is a táncosaik közül nőttek ki. Munkájuk emberfeletti és tiszteletre méltó. Remélem, még sok-sok éven keresztül lesz erejük egyben tartani a Regös táncműhely nagy családját. Sok sikert kívánok ehhez, és még sok jubileumi ünnepet! Boldog 25. születésnapot, Regös!

Vajda Péter - a Sokorói Tájegység Egyesülés elnöke, a Pedró Pékség vezetője

Több éve építjük együtt két közös rendezvényünket, az Összetartozás Ünnepséget és a Búcsúi Zarándokmisét.

Elengedhetetlen számunkra, hogy kulturális értékük itt legyen Sokorópátkán is. Minőség és szakmaiság jellemzi őket. Közösségépítésük: példamutató.

Köszönöm, hogy a jövőt együtt alkothatjuk!

Czankné Somogyi Szilvia

Családunkban meghatározó szerepet kap a néptánc, hagyományaink őrzése, szeretete. Három gyermekem mindegyike nagy szeretettel táncol. Mit ad a tánc: jó közösséget, összetartó, hű, segítőkész barátokat. Családi programtervezésben is mindig alkalmazkodni kell a néptáncos programokhoz... mert az MINDENEK ELŐTT és FELETT van. A szekrények nagy részét a rengeteg viselet tölti meg. Fellépések előtt a többórás keményítés, vasalás, a hajnali kelés, hogy kész legyen a frizura... fárasztó, de mindezt ellensúlyozva hatalmas boldogság, hogy mekkora szeretettel, mosolyogva látom őket viszont a színpadon.

Gyertyás Család

A Regös Táncműhely 2009 óta az egész családunk számára meghatározó közösséggé vált, hiszen mindhárom gyermekünk itt kezdte a táncot, ketten még most is táncolnak. Nemcsak a tánctanulás fontos számukra, a hagyományápolás, értékőrzés természetes része a mindennapjaiknak. Jó érzés látni, hogy örömmel mennek a próbákra, és sokszor fáradtan, de élményekkel tele térnek haza. Időközben, ahogy felnőttek, gyakran tánc után már nem haza, hanem táncházba, pajta programra mennek közösen. Nemcsak a gyerekek, mi, szülők is barátokra találtunk. A generációk cserélődnek, de az aktuális szülői közösséget is összetartja a Regös "család". A próbák, fellépések, egyesületi programok lehetőséget adnak arra, hogy a tánctudás megszerzése mellett a tanulási képesség, fizikai erőnlét, társas kapcsolatok területén is fejlődjenek a táncosok, amely az élet más területein is hasznos számukra. A Regösben barátságok születnek, amelyek sokszor egy életre szólnak. Gyermekeink megtanulták, milyen fontos egymás segítése és a csapatmunka, életrevaló felnőttek lettek, amelyhez nagyban hozzájárult a Táncműhely. Hálásak vagyunk, hogy részesei lehetünk ennek a közösségnek!

Kárpáti Erika

Húsz évvel ezelőtt a legidősebb gyermekünk tette meg az első tánclépéseit a Regös Táncműhelyben, majd sorban követték testvérei is. Azóta a néptánc és a közösség életünk szerves részévé vált. Nemcsak a gyerekeink, hanem lányunk férje is a Regösben táncol, és bízunk benne, hogy a legifjabb családtag, a kis unokánk is egyszer itt ropja majd a nagyokkal együtt. A Regös számunkra nem csupán egy együttes – egy nagy család, ahol generációk óta otthonra lelünk. Köszönjük az elmúlt 25 évet, és kívánjuk, hogy még sok jubileumot ünnepelhessünk együtt!

Peterka Kinga

"Csak tiszta forrásból…" Bartók Béla természetes, ősi forrásnak az érintetlen népzenét tartotta. A mi gyermekeink életében immár 13 és 14 éve ilyen "tiszta forrás" a Regös Táncműhely és az általuk közvetített értékrend. Borcsi és Balázs számára a tánc nemcsak örömforrást és önkifejezési módot jelent, hanem intenzív közösségi élményt, barátságokat, értékes szabadidős- és kulturális programokat is nyújt, mindezeket "tiszta forrásból". Hálásak vagyunk, hogy ennek a nagy hagyományokkal rendelkező, de folyamatosan megújulni képes közösségnek szülőként tagjai lehetünk mi is. A versenyek izgalmai, a fellépések megható pillanatai, a húsvéti, hagyományos locsolkodás örömteli eseményei, a közös karácsonyi vacsorák, a nyári táborok sátorállítós izgalmai mind-mind szép emlékeket idéznek bennünk. Ezt a csodálatos, de felelősségteljes missziót szolgálják a Regös Táncműhely művészeti vezetői, oktatói, akik "tiszta forrásként" példaként állnak gyermekeink előtt. Köszönjük a munkátokat, Isten éltessen, Regös Táncműhely!

Zugmann Eszter

Egy boszorka van, három fia van… Na jó. Kezdjük inkább így:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három királyfi. Mint az orgonasípok, úgy követték egymást szépen, sorban. Ahogy az a mesékben is lenni szokott, teljesen különbözőek voltak: másféle érdeklődési körrel, habitussal, kapcsolatokkal. Az egyik nehezebben illeszkedő, a másik nyitott, barátkozó, a harmadik eleinte visszahúzódó, de jól kapcsolódó. Sok mindenben hasonlítanak is persze – mégiscsak egy család. 😊

Ami közös volt, és a két "kicsiben" még mindig közös, az a tánc, a néptánc szeretete. Ami mind a mai napig fontos, sőt, bátran ki merem jelenteni, hogy nélkülözhetetlen eleme az életüknek. De kezdjük az elején!

István, a legidősebb, középső csoportos óvodás korában kérte, hogy hadd néptáncoljon. Megörültünk a kérésnek, de kiderült, hogy csatlakozni csak a következő szeptemberben tud, év közben már nem lehetett. Kivártuk, elmentünk. (Persze jött a kisebb és a legkisebb is, de babakocsiból azért még nem lehet táncolni…) Elkezdődtek a várva várt néptáncpróbák! (Nem, nem a Regös…) Sajnos viszonylag hamar kiderült, hogy nem pont erre a lóra számított, így egy idő után már nem mentünk, mert nem érezte jól magát.
Ennek azért van jelentősége, mert amikor megtudta, hogy az iskolában az órarendben benne van a néptánc, akkor hirtelen már nem is akart abba az iskolába járni. És itt kezdődtek a csodák!

Második osztályos korában egyszer csak szóltak, hogy jó lenne, ha fizetnénk a tagdíjat. Így tudtuk meg, hogy külön táncra is jár a kötelezőn felül! Hihetetlen öröm volt számunkra, és itt éreztük meg, hogy ez valami más. Itt jól érzi magát. Jók a pedagógusok, jó a csoport, a társaság.

Az első fellépésnél még azt éreztem, hogy a ritmusérzék nulla – egy ütemet sem bírt eltalálni tánc közben –, de egy év múlva már az állunkat kerestük a fellépés után: olyan hihetetlenül sokat fejlődött. A fejlődés pedig nem állt meg! Egy időben két csoportban is táncolt, nagy lelkesedéssel. A néptáncpróbák, a táborok, a fellépések mind-mind nagyon szép emlékek.

(Főleg az első kiscsőszi tábor, amit az ajkai kórház sürgősségijén csak "horrortábornak" hívtak egy idő után, de legalább néhány öltéssel és egy maradandó ismertetőjellel gazdagabban jött haza.)

Árpád, a második "királyfi", első osztályos korában már kiderült, hogy ügyes, lelkes, talán nem nagyképűség kijelenteni, hogy tehetséges is. Ezt bizonyítják a fellépések, minősítő eredmények, a felejthetetlen, olykor antológiáig jutó koreográfiák, a szólótáncversenyek Figurás-díjai.

Közben elkezdett hegedülni. A népi hegedűt szerette volna, azonban a zeneiskolában csak a klasszikus hegedű jöhetett szóba – de szerencsére a megértő tanárok jó alapot adtak ahhoz, hogy középiskolás korától már jó nevű mesterektől tanulja a népi hegedű alapjait, fogásait. Fajkusz Attila öt évig, Mesics György pedig harmadik éve viszi tovább ezen a szép úton.

Közben autodidakta módon megtanult furulyázni is – ehhez be kellett szerezni komolyabb hangszereket. A doromb sajnos a fémallergia miatt nem jöhet szóba.

A hegedű és a népzene még jobban összehozza a társaságot, így már saját zenekara is van a csoportnak, lelkes és tehetséges zenészekből, akik a saját szervezésű rendezvényeken, eseményeken a zenét szolgáltatják. A verebek pedig azt csiripelik, hogy már egész jók. 😊

Koppány, a legkisebb "királyfi" rendhagyó módon nagycsoportos óvodás korában csatlakozott a néptáncművelők táborához. Annyiszor nézte vágyakozva a próbán a testvéreit, hogy Orsi felajánlotta: járjon ő is. Így Orsi néni ment az oviba érte próba előtt. Koppány pedig első osztályos korában már büszkén mutatta Gyömörén az osztálytársainak a cipőjét, hogy ő már nem mezítláb táncol!

A hegedű egy ideig szerepet kapott Koppány életében is, de nem hegedűs alkat, a lelkesedés is elhalt, a zenekarban a brácsás szerepálmok is. De a tánc továbbra is fontos eleme az életének.

Az első komoly színpadi szerepnél, amikor papként összeadta az "ifjú párt", aztán a bortól megrészegülve a nagyok kihúzták a színpadról – nagy izgalom volt, de remekül megoldotta. (Az volt néptáncos pályafutásunk évei alatt az egyetlen szerep, amihez nekem is szoknyát kellett mosnom és vasalnom. 😊)

Volt egy kis megbillenés, amikor "nem, és nem, és NEM akarok táncolni!!!" – ez nagyon nehéz volt, de Kriszta megoldotta. Csak annyit kért, hogy azt érjem el, hogy odaérjen a próbára, a többi az ő dolga. És Kriszta itt is csodásan végezte a dolgát. 😊

Azóta ez annyira nem probléma, hogy a két csoport próbája sem gond, sőt! Csak azért hazautazni Budapestről, hogy a próbán itt legyen, az sem gond. És ügyes. A "macis" – ami már múlt idő lassan – alkatával együtt.

Táborok, fellépések, minősítések, szólótáncversenyek csodálatos társakkal, együttessel, közösséggel.

Nagyon büszke vagyok! Büszke voltam akkor is, amikor a karikásostor volt a legáhítottabb és legszebb ajándék, amit csak kaphattak. Büszke vagyok, mert ennek a közösségnek a tagjai lehetünk. Így együtt, az egész család, mert ez egy ilyen műfaj! Amíg a gyerekek készülnek, fellépnek, a szülők, nagyszülők, lelkes kísérők együtt izgulnak, kritikus szemekkel figyelik a többi produkciót is, fényképeznek, videóznak, megosztanak, fuvaroznak, információkkal látják el a távollévőket (mikor érkezünk, mikor indulunk, mikor kerülnek sorra, ki mit hagyott el, ki mit talált…).

A közösségi programokon pedig kötetlenül lehetünk együtt, amikor csak annyi a dolgunk, hogy jól érezzük magunkat. Ezért is nagy-nagy köszönet a Műhelynek!

Igyekszünk a gyerekeknek nem láb alatt lenni, miközben jól érezzük magunkat a többi szülővel, az oktatókkal. Hihetetlenül jó érzés látni őket, ahogy a pici, mezítlábas táncosokból felnőtt táncosok lesznek, olykor oktatók is. Ahogy a kistestvérek felnőnek, ők is táncolnak. Ahogy a koreográfiák változnak a csoportokhoz igazodva.

Ahogy a szülők, oktatók örülnek egymásnak, egymás sikereinek, támogatják egymást, ha arra van szükség. Akik tudnak, otthont adnak a buliknak, összejöveteleknek, vigyáznak a gyerekekre, fiatalokra.

Nem tudok mindent felsorolni, amit kaptunk 2007 óta a Regös Néptáncműhelytől. Sok-sok hely és idő kellene hozzá. Nem tudom megfogalmazni a hálámat sem.

Csak remélni tudom, hogy érzik, mennyire fontos részei az életünknek.